Meghalt 72 évesen Alan Lancaster, a Status Quo angol rockzenekar alapítótagja, basszusgitárosa – írja az MTI. Az együttes számos dala lett világhírű a hatvanas, hetvenes években, köztük a Whatever You Want és a Rockin’ All Over The World. A zenész vasárnapi halálának hírét Simon Porter, a zenekar menedzsere erősítette meg.

Alan szerves része volt a Status Quo hangzásának és hatalmas sikerének a hatvanas, hetvenes években

– írta közleményében Francis Rossi, a zenekar énekese. Rossi és Lancaster sokféle néven játszottak együtt a hatvanas években, míg meg nem állapodtak a Status Quóban. A hivatalos slágerlista szerint négy albumuk lett listavezető az Egyesült Királyságban.

Noha közismert, hogy az utóbbi években eltávolodtunk egymástól, mindig őrizni fogom az együtt töltött régi idők kedves emlékét

– állt az énekes közleményében. Lancaster utoljára 2014-ben turnézott a zenekarral, a menedzser szerint már akkor sem volt jó az egészsége.

The post Meghalt Alan Lancaster, a Status Quo basszusgitárosa first appeared on 24.hu.

Meglepett, hogy a válogatott technikai vezetője lett, de lehet, csak azért, mert az elmúlt időszakban nem nagyon bukkant fel a neve a kézilabdában.

Tényleg eltűntem, de ez nem jelenti azt, hogy egyszer-kétszer nem jelentem meg. Tíz éve teljesen abbahagytam a kézilabdát, már csak néztem a meccseket. Amikor visszavonultam, maga a sportág nem érdekelt. Nem akartam edzősködni. Egyszer-kétszer tartottam edzéseket, például az NB II-es Komáromnál is, de csak olyan másodállásként, szórakozásként, hogy benne maradjak. Érdekes, hogy engem igazából mindig a háttér vonzott. Az évek folyamán kiderült, egy valamiben nagyon jó vagyok, az pedig a szervezés.

Az edzősködés miért nem vonzotta?

Azt hiszem, kicsit „old school” maradtam, most már más a világ. Nekem annak idején megmondták, ezt kell csinálni, és azt csináltam. Most kicsit más a felállás.

A kézilabdát tanítani is teljesen más, azt szoktam mondani, hogy edzőnek születni kell.

Hogyan jött a felkérés?

Győrben a városházán sportszervezéssel foglalkoztam, mindenféle rendezvényeken, mindenféle sportágakban dolgoztam. Amikor jött a váltás a női válogatottnál, Pálinger Katalin megkeresett. Akkor éppen csak megbízásos szerződéseim voltak, állandó munkáim nem. Kati szólt, hogy mit szólnék ehhez a feladathoz. Ha egy technikai vezetőnek kérnek fel a sportágban, nem árt, ha az ember tudja, mi az a kézilabda. Ő azt is tudta, hogy szervezésben jó vagyok, nyelveket beszélek. Az én feladatom az, hogy kényelmessé tegyem az edzők és a játékosok életét. Munkába álltam, de sűrű lett az első pár nap. És nem csupán a munkahelyemen: elkezdtem ugyanis öreg fejjel egyetemre járni, de ezt a válogatott dolgot később tudtam meg. Ha előbb jön, lehet, nem vállalom az iskolát.

Milyen kapcsolatban volt Golovinnal?

Még játékos korából ismerem, akkor többször találkoztunk. Főleg, amikor a bátyám (Pásztor István 215-szörös válogatott, világválogatott, olimpiai és világbajnoki negyedik balszélső – a szerk.) ellen játszott. Amikor a Fotex Szolnokra ment, akkor ott is találkoztam vele. De úgy mint edző, csak külső szemlélőként figyeltem. Amióta idekerültem a szövetséghez, sokat beszélgettünk. Ő volt az első, akit felhívtam, hogy megkérdezzem, mit vár el tőlem. Olyan embert ismertem meg benne, aki hasonlít rám a munka terén. Szeret precízen előregondolkodni, elintézni mindent és csak utána hátradőlni. Neki mindig az a célja, hogy a játékosainak jó legyen.

Ha már múltat idéztünk, hogyan lett kézilabdázó? 

Édesapám a ceglédi tanácsházán volt a sportfelügyelő. Sok kézilabdameccsre jártunk, ha már ott voltunk, néztük is, és egy idő után bevonzott. Aztán amikor túl nagyra nőttem hirtelen, feltűnés nélkül eltávolítottak a tornasportból. Akkor nagyon sok mindent kipróbáltam: atlétikát, pingpongot és a kézilabdát is. A suliban és előbb-utóbb észrevették, hogy talán tehetségem is van hozzá. Akkor kerültem a ceglédi szakosztályhoz.

A kézilabdás családi háttér segítette a pályáját?

Mindenképpen. Főleg amikor fiatalon fel akartam adni, mert láttam, sok más dolog van a világon az edzéseken kívül. Akkor ez a kis családi gyenge nyomás segített.

Hogy emlékszik vissza a pályafutásai állomásaira?

Tiniként Dunaújvárosba kerültem, ahol az elején kollégiumban laktam, majd amikor a felnőtt csapatnál kellett edzenem, akkor átmentem esti iskolára és a sportszállóra. Az akkori csapattársak pedig a szárnyaik alá vettek. Onnan kölcsönadtak Kiskunhalasra, ahol két évig nagyon jól ment a játék. Aztán Farkas Ágnes eligazolt a Fradiból és Németh András megkeresett.

Milyen érzés volt?

Gondolhatja! Sok ajánlatom volt, de amikor a Fradi megkeresett, más már nem létezett számomra. Budapest megint egy új dolog volt, hat évet töltöttem ott, sorra nyertük a bajnokságokat, Magyar Kupákat. Aztán András szerette volna, hogy maradjak, de közben Tóth Tímea is sokat fejlődött, én is kaptam más ajánlatot, így távoztam. Fél évet játszottam Olaszországban, de elkaptam valami fertőzést, ami a gyomromra ment. Nagyon beteg lettem, és fel akarták bontani a szerződésem. Végül a Vasas és Köstner Vilmos segített, fél évre odaszerződtem.. Jó érzés volt hazajönni.

De aztán jött az újabb kaland, ami hosszabb ideig tartott.

Igen, a Vasasból Brigovácz Nikolettel Madeirára mentem. Játszottam már ott a Fradival, nagyjából ismertem, mi vár ránk. Egy évet töltöttem ott, majd Izlandra kerültem, de csak három hónapot bírtam, az nem az én világom. Nem mondom, volt sportértéke, mert az északi felfogást mindig is szerettem. De az éghajlat és az időjárás kikészített. Onnan Valenciába kerültem, majd két évre Santanderbe szerződtem. Összesen kilenc évet játszottam Spanyolországban. De a pályafutásomat nem ott fejeztem be, korábban megígértem a madeiraiaknak, hogy visszatérek.

Kiváló edzőkkel dolgozhatott együtt Németh Andrástól Mocsai Lajosig. Kitől mit tanult?

Minden edzőmtől tanultam valamit, nem tudnék kiemelni senkit.

Csupán hatszor volt válogatott. Ez fájó pont az életében?

Sokszor edzettem a válogatottal, sok felkészülést megcsináltam.

Ebbe beletartozik a sydneyi olimpia előtti 2-3 hónap is, amikor az utolsó szűrőn estem ki. De a 2000-es, magyar győzelemmel véget ért Európa-bajnokságon ott lehettem volna, de akkor megsérültem. Igen, ezek fájó pontok.

Ahogy keresgéltem régi újságcikkekben, azt láttam, hogy sokszor sérüléssel bajlódott. Ennyire sérülékeny típus volt vagy inkább ennyire balszerencsés?

Nem voltam sérülékeny. Amíg a Fradiba nem kerültem, súlyos problémám egy sem volt. És a többiekhez képest ott is sokáig húztam. Azért amikor egy játékos egy kisebb csapatból (ahol heti egy meccs van) egy olyan csapathoz kerül, ahol szerdán bajnokit vív, pénteken repülőre száll, szombaton játszik, vasárnap hazajön és szerdán újabb meccs – ezt nagyon nehéz egy testnek feldolgoznia. Emlékszem, egész sokáig húztam, Szarka Éviék még mondták is, hogy sérülés terén még szűz vagyok ebben a csapatban. Aztán az első térdszalag-sérülésem egy meccs végén, az utolsó három percben történt. Picit meglöktek, máris rosszul léptem. Egy évet ki kellett hagynom.

A visszavonulása után egyszer azért még visszatért, de csak egy Masters Eb erejéig. Milyen volt?

Nem akarok róla beszélni… Nagyon sok olyan idősebb játékos van, akik jobb állapotban vannak, bár én nem feltétlen tartoztam közéjük. Előtte egy évet meg se mozdultam. Most is azt mondom, a masters a túlélésért megy. De imádtam. A pályán ugyan az erőnlétem és a testem nem bírta, de fejben nagyon ott voltam.

Amikor a pályán voltunk, akkor felszakítottuk a parkettát. De az Eb után két hétig alig bírtam járni. Akkor mondtam azt, hogy itt a vége, ennyi volt.

The post „Amikor a Fradi megkeresett, más már nem létezett számomra” first appeared on 24.hu.

Lewis Hamilton nyerte meg a felhőszakadás miatt őrülettel végződő Forma-1-es Orosz Nagydíjat, ezzel megszerezte századik futamgyőzelmét.

Carlos Sainz kezdett remekül és bár Lando Norris nem szúrta el élete első rajtját a pole-ból, a szélárnyék pont elég volt a Ferrari pilótájának, hogy az élre ugorjon. A McLaren versenyzői viszont nagyot mentek, Daniel Ricciardo is erősen kezdett és George Russell is sokáig kitartott. Apránként viszont kialakultak az erőviszonyok, Hamilton ostromolta az élmezőnyt, ahol Sergio Pérez is keményen versenyzett.

Sok értelme nem volt két hét után másodjára is motort cserélni Valtteri Bottasnál, mert néhány kör után faképnél hagyta Max Verstappen. A finn pilóta annyira erőtlen volt egész délután, hogy amikor 15. helyen autózott, Toto Wolff csapatfőnök rászólt, hogy legalább a pontért kapcsoljon már rá.

Verstappen végül a hetedik helyig verekedte föl magát az utolsó helyről és úgy tűnt, itt is végez, hét körrel a leintés előtt viszont elkezdett esni az eső, ami mindent megváltoztatott.

A pálya hamar csúszóssá vált, de mivel kevés volt csak hátra a futamból, nehezen döntöttek a csapatok arról, hogy lecseréljék-e a gumikat. A mezőny fele kiállt nedves pályára való intermediate-eket felrakatni, de a győzelemért csatázó Hamilton, Norris páros nem akart kimenni, hiába hívták. Hamilton üldözőként belátta azonban, hogy az egyre hevesebben zuhogó esőben egyébként sem tudna előzni.

Norris nem adta föl, három körrel a vége előtt viszont már nem tudott bevenni egy kanyart, mert már állt a víz a pályán, így aztán Hamilton kényelmesen begurult az élre. Így nyerte meg Lewis Hamilton századik versenyét. Norrisnak be kellett érnie a hetedik hellyel és a leggyorsabb körért járó extra ponttal.

A Mercedes még úgy sem lehet boldog, hogy Bottas hirtelen az ötödik helyen találta magát az eső miatti káosznak hála, mert Verstappen tökéletes időben ment ki intermediate-ekért és szépen csöndben a második helyig meg sem állt. A Mercedes szeretett volna a hátulról rajtoló holland ellen minél nagyobb különbséggel nyerni, ennek így a közelében sem volt. A dobogóra Carlos Sainz fért még fel.

Hamilton győzelme dacára így csak kettő ponttal előzte meg Verstappent a világbajnokság összetettjében.

The post Lewis Hamilton megszerezte századik futamgyőzelmét, de Max Verstappen az Orosz Nagydíj igazi győztese first appeared on 24.hu.

Márciusban már jelent meg bukolikus hangulatú fotósorozat a Szibériában pihenő orosz elnökről, és most megérkezett az őszi, második rész. Ez is Szibériában készült a pihenését töltő orosz elnökről, aki a képek tanúsága szerint sétával, horgászattal és egy kis vadlessel töltődik Moszkvától távol.

Szibériai szövetségi körzet, 2021. szeptember 26. MTI/EPA/Szputnyik/Alekszej Druzsinyin

The post Őszi varázs: Idilli fotósorozat készült a Szibériában pihenő Putyinról first appeared on 24.hu.

Romániában vasárnapra tízezer fölé emelkedett a kórházban kezelt koronavírusos betegek száma – írja az MTI.

A kórházban ápoltak közül 1220-an szorulnak intenzív terápiás ellátásra. Emellett közel ötvenezer személy lakhelyi, további több mint kilencezer pedig intézményi elkülönítésben várja gyógyulását.

Az elmúlt négy nap hétezer fölötti napi esetszáma után vasárnapra enyhén mérséklődött, 6333-ra csökkent a diagnosztizált új fertőzések száma. A hétvégi visszaesés azonban megszokottnak számít Romániában, és a szakemberek szerint a kevesebb elvégzett koronavírus-teszttel áll összefüggésben.

Az elmúlt 24 órában 111 személy halálát okozta a fertőzés, a szám mintegy 22 százalékkal magasabb, mint az elmúlt két hét napi átlaga.

Legutóbb éppen négy hónappal ezelőtt kezeltek tízezernél több koronavírusos beteget a romániai kórházakban, akkor azonban a lecsengőben volt a járvány harmadik hulláma. A járvány kezdete óta április elején, a harmadik hullám csúcsán nehezedett a legnagyobb nyomás romániai egészségügyi rendszerre, amikor rövid időre 14 ezer fölé emelkedett a kórházban kezelt koronavírusos betegek száma.

Az aggasztó adatok nyomán enyhén éledni látszik az oltási hajlandóság is Romániában. Míg heteken át tízezer alatt volt a napi beoltottak száma, pénteken húszezernél több, szombaton pedig 17 ezernél több személyt oltottak be.

The post Negyedik hullám: Tízezer felett van Romániában a kórházban kezelt betegek száma first appeared on 24.hu.

A televíziózás első aranykorának a negyvenes évek végétől az ötvenes évek végéig terjedő időszakát szokás nevezni Amerikában: ekkor a tévé műsorát nem kis részben élőben sugárzott varietéműsorok és a kényesebb intellektuális igényeket is kielégítő antológia drámasorozatok jelentették (közöttük is voltak élőben sugárzott műsorok), a kínálat változatos és friss volt, nem kötötték gúzsba a közönségigények.

Az ötvenes évek végére aztán megváltozott a helyzet, leginkább azért, mert míg kezdetben a televíziózás elsősorban az iskolázottabb rétegek szórakozása volt, idővel a tévé igazi tömegmédium lett, ami a nézettségen is megmutatkozott. Sorra buktak meg a korábbi közönségkedvencek, miközben hirtelen előre tört a western (a cikksorozat előző részében is említett 1959-es év a műfaj teljes áttörését hozta), illetve egyeduralkodóvá váltak az amerikai hátországban játszódó, gyakran bugyuta szitkomok. Mellesleg ekkor alakult ki először széleskörű tiltakozás a tévében látható erőszak ellen, mely különösen a népszerű, a szesztilalom idején játszódó gengsztersorozat, a The Untouchables sara volt.

Az új helyzet látványosan csökkenő színvonalat hozott, a tévécsatornák pedig mindent a nézettségnek rendeltek alá, egyúttal kezdetét vette a máig nem csituló vita arról, hogy a televíziónak ki kell-e szolgálnia a közönségigényt, vagy inkább alakítania kellene azt. Newton Minow kétségtelenül az utóbbi véleményt osztotta, és mivel 1961-ben a Kennedy-kormányzat őt nevezte ki a média szabályozásáért és felügyeletéért felelős Federal Communications Commission (Szövetségi Kommunikációs Bizottság, FCC) vezetőjének, hangot is adhatott ennek a véleményének. Minow 1961. május 9-én a nemzeti műsorszórók szövetsége előtt elmondott, ma már legendás beszédében „irdatlan pusztaságnak” („vast wasteland”) nevezte a tévék műsorkínálatát, mely nincs tekintettel a közérdekre. Bár a törvény nem tette lehetővé az FCC vezetőjének, hogy egymaga döntsön a csatornák engedélyéről, az iparág mégis fenyegetést érzett a beszédből, és némi hatása így volt is a következő évek műsorrendjére.

A csatornák ugyanis kísérletet tettek rá, hogy minőségi programokat is gyártsanak, és több olyan drámasorozat is indult, melyek kevésbé népszerű, de a közérdek számára fontos problémákkal foglalkoztak, mint a helyhatósági politizálás, a szociális ellátás vagy az oktatás. Nem is értek meg többet egy-két évadnál, noha kifejezetten jó kritikák kísérték ezeket, de a közönség nagyobb része inkább kikapcsolódásra vágyott, így ezek közül csak néhány tudott hosszabb időre gyökeret verni a tévében. Nem véletlen, hogy két orvosi/kórházi sorozatról van szó, melyek a jelek szerint nemcsak a közérdeket szolgálták hatékonyan, de a közönséget is szórakoztatni tudták. Az egyik ilyen a Ben Casey című sorozat volt, a másik pedig a Dr. Kildare, melyet ugyan már a Minow-beszéd előtt berendelt az NBC, ám utána annál büszkébben hivatkoztak rá mindenütt, és a csatorna átrendezett műsorstruktúrájában is kulcsszerepet kapott.

Ahogy az akkoriban gyakran előfordult, Dr. Kildare sem az NBC producerei agyából pattant ki, hanem már évtizedek óta hódított könyvben, filmen és rádióban is. Dr. James Kildare figuráját Max Brand alkotta meg (valójában írói álnév volt, amit nehéz megérteni, ha valakinek az a valódi neve, hogy Frederick Schiller Faust), aki egy sebésszé lett kollégiumi barátjáról mintázta, és az első története 1936-ban jelent meg a Cosmopolitanben. A sztorik sikerét látva lecsapott rá az MGM filmstúdió, és gyors egymásutánban kilenc Dr. Kildare-film is készült, Lew Ayresszel a főszerepben. Ezeknek véget vetett a háború, viszont rádióban továbbra is hódított a népszerű orvos, és nem meglepő, hogy idővel a tévében is megjelent. Sőt, már az ötvenes évek elején volt erre egy kísérlet, melyben a filmekhez hasonlóan Lew Ayres játszotta volna újra a főszerepet, ám az elveihez hű színész (aki a háborúban lelkiismereti okokból nem vonult be) kikötötte, csak akkor vállalja, ha a sorozat nemet mond a cigarettareklámokra, amibe a stúdió nem ment bele. A következő nekifutás azonban már sikeres volt, és 1961 őszén elrajtolhatott a Dr. Kildare a tévében.

Ha esetleg volt is kockázat abban, hogy egy egész nemzedék nőtt fel azóta, hogy az utolsó Dr. Kildare film is a mozikba került, az is elillant, amikor a főszerepet egy Richard Chamberlain nevű, akkor még ismeretlen színészre osztották. A 27 éves Chamberlaint addig csak mellékszerepekben láthatták a tévénézők, a becsületes, okos és nem utolsósorban jóképű segédorvos szerepében azonban tinédzser lányok tömegeit ültette le hétről hétről a képernyő elé. A színész tízezrével kapta a rajongói leveleket hetente, popsztárokkal egyenrangú tinibálvány lett (ez pont egybeesett a tinibálványok időszakával a poptörténetben), sőt, még a slágerlistákon is feltűnt a sorozat főcímzenéjével. (Az, hogy a színész valójában meleg, csak évtizedekkel később derült ki.) Sőt, számos levelet nem is neki, a színésznek, hanem Dr. Kildare-nek címeztek, és orvosi tanácsot kértek tőle, mint ahogy az is előfordult, hogy a másik főszereplőtől, Raymond Massey-től egy étterem személyzete azt várta volna, lépjen közbe, amikor egy vendég a másik asztalnál szívrohamot kapott, és meglehetősen zokon vették, hogy a színész nem tett semmit.

Igazságtalan lenne azonban a sorozat sikerét kizárólag Chamberlain vonzerejének tulajdonítani: a producer, Norman Felton több ponton is eltért a Dr. Kildare mozifilmek receptjétől, elsősorban abban, hogy sokkal realisztikusabb képet akart festeni a kórházi életről, így a pilot epizód forgatókönyvírója, E. Jack Neuman három hónapra beköltözött egy Los Angeles-i klinikára, ahol ugyanolyan körülmények között lakott, mint egy medikus, és a végére egész komoly fogalma lett arról, milyen lehet orvosnak lenni. Felton megtartotta viszont az idős-fiatal orvos dinamikát: Kildare felettese, dr. Leonard Gillespie (Raymond Massey) irányítása alatt sajátítja el a szakma minden csínját, olyannyira, hogy a harmadik évadban már rezidens orvos lett belőle a fiktív Blair kórházban. A sorozat kritikusai szerint az első két évad sikerült jobban, amely viszonylag pontos képet festett a pályakezdő orvosok lehetőségeiről és életéről, utána viszont Felton egyre inkább a páciensekre helyezte a hangsúlyt, és kórházi szappanoperává alakította a Dr. Kildare-t. A sorozat nézettsége mégis csökkent, és az ötödik évadot már csütörtök estéről hétfő-keddre pakolták át, több pedig nem volt, 1966-ban Dr. Kildare elköszönt a nézőktől.

A sorozat hatása viszont egyértelmű az utódokra, bár maga Kildare túlidealizált figurája nyilván az idők folyamán átalakult, és a későbbi kórházas sorozatokban már nem mindig volt elvárás a mindenható, tévedhetetlen és betegcentrikus, holisztikus elvek alapján gyógyító orvos. Igaz, például a Vészhelyzet idealista Carter doktora alakjában fel lehetett fedezni kildare-i jegyeket, ezek az orvosok már sokkal összetettebb, valóságosabb karakterek. Dr. Kildare egyenesági örökösei ezért inkább az olyasmi kórházi szappanoperák, mint a Klinika Brinkmann professzora. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem a Dr. Kildare volt az első realisztikus igényű kórházi sorozat: ez a dicsőség a Medic című sorozatot illeti, mely 1954 és 56 között futott az NBC-n. Többek között a Medicben lehetett először élőben felvett szülést látni a televízióban, ám a hétfői sugárzás miatt a sorozatnak nem volt komoly nézettsége.

Ez utóbbit nem lehetett elmondani a Dr. Kildare vetélytársáról, a vele egyszerre induló Ben Casey-ről, amely a Medichez hasonlóan James Moser sorozata volt. Csakhogy a tinibálvány medikussal szemben a főhős, Ben Casey már rezidens idegsebész volt, mellesleg kicsit goromba és nyers modorú, mellyel inkább House-nak ágyazott meg. Bár kettejük versenyét Dr. Kildare nyerte, a Ben Casey így is ugyanúgy öt éven át futott, a címszerepben Vince Edwardsszal, aki később a Piszkos osztag című film egyik főszereplője is volt. A stafétát 1969-ben a Marcus Welby, MD vette át, és Welby (Robert Young) lett Amerika kedvenc orvosa, de utána is mindig akadtak jelentkezők a pozícióra.

A sorozat aztán Magyarországra is eljutott, amiben az is szerepet játszhatott, hogy a háború előtt a magyar mozik is játszották a Dr. Kildare-filmeket. 1965-ben ő váltotta az Angyalt a képernyőkön, és ez lett az első komolyabb amerikai sorozat is, amit műsorra tűzött az MTV. A siker nálunk sem maradt el, Richard Chamberlain pedig a magyar nézők kedvence is lett, ám magát a sorozatot látványosan gyűlölték a magyar kritikusok. Ennek voltak politikai okai is (ezt mutatja, hogy a megyei lapok egységesen lehozták Barabás Tamás cikkét arról, hogy a sorozat által mutatott képpel ellentétben milyen is az amerikai egészségügy valójában), de a jelek szerint esztétikai problémáik is voltak az ízlésüknek túl rózsaszínű amerikai sorozattal szemben. „A dr. Kildare-filmeket sokan nézik. Könnyű volna egy keserű legyintéssel elintézni az ügyet, mint az igénytelenség, a giccs újabb diadalát. Az érdeklődés legfőbb oka azonban nem a giccs, hanem e filmek környezetvilága. A néző, mint volt, leendő vagy jövendő beteg mered a képernyő­re” – vélte megtalálni a sorozat népszerűsége okát Hegedűs Tibor a Népszabadságban, míg Vajk Vera a Népszavában úgy gondolta: „A mi jó ízlésű tv-nézőink dr. Kildare történeteit dagályosnak, giccsesnek íté­lik”, ugyanott Gantner Ilona sem dicsérte a sorozatot, melyben „az oknyomozás helyett a naivitás és a megalapozatlan happy-end dominált.”

A legkeményebb azonban az Esti Hírlap volt, amely sommásan így intézte el a sorozatot:

Alighanem ez a leggusztustalanabb filmso­rozat a televízióban: olyan, mint­ha mondani szeretne valamit, pedig nem mond semmit.

Erre aztán dühös olvasói levél érkezett: „A Kildare-filmeknek igenis van mon­danivalójuk, mégpedig nem is jelentéktelen: orvosainkat lelkiismeretességre, ember­ségre, s nem utolsósorban tudásuk növelésére serkenti. Ha rajtam állana, az egész­ségügy minden dolgozója ré­szére kötelezővé tenném ezeknek a filmeknek megtekintését” – írta többek között az olvasó, melyre a kifogásolt írás szerzője, Bernáth László terjedelmes levélben válaszolt, de leginkább arról írt, mennyire nem szép dolog ostobának nevezni a másikat, ha nem értünk vele egyet (mindezt persze még évtizedekkel az internetes kommentek megjelenése előtt).

Dr. Kildare aztán átadta a helyét más hősöknek a magyar képernyőkön is, és őt – ellentétben mondjuk Simon Templarral – ismétlésekben sem sűrűn láthattuk viszont. Richard Chamberlain azonban visszatért, miután további sikersorozatait is vetítette később a Magyar Televízió, azaz a Sógunt (1980), illetve A tövismadarakat (1983), mindkettőt a szokásos több év csúszással. A most 87 éves színészt legutóbb a Twin Peaks visszatérő évadában láthatta a magyar közönség. Visszatéréssel próbálkozott maga Dr. Kildare is, 1972-ben rebootolták a sorozatot Young Dr. Kildare címmel, Mark Jenkinsszel a főszerepben, de ez csak egy évadot ért meg. Ennek a készítésében már nem vett részt Norman Felton sem, aki viszont a The Man from U.N.C.L.E. sorozattal még a Dr. Kildare-nél is nagyobb sikert ért el, olyannyira, hogy amikor 2012-ben, 99 éves korában meghalt, már elsősorban azt a sorozatot említették meg a nekrológok.

A cikksorozat korábbi részei itt olvashatók. A cikksorozathoz az Arcanum Digitális Tudománytár is segítséget nyújtott.

• Pataki Ági: Minél önállóbbak a nők, annál kevésbé kiszolgáltatottak
• Nem lehet lemosni a vért? Akkor aszfaltozzák újra a teret!
• Bunyó, piff-puff, némi humor – a western tévés aranykora, és ami ebből idehaza látszott

The post Tízezrével kapta a rajongói leveleket a kórházsorozat sztárja first appeared on 24.hu.

Vadai Ágnes, a Demokratikus Koalíció politikusa reagált arra, hogy Karácsony Gergely főpolgármester nemrég azt mondta, várja a párt állásfoglalását Ráczné Földi Judit ügyében.

Ezért jó, még ha fájdalmas is, hogy most, még a nagy megmérettetés előtt derülnek ki néhány esetben a múlt ügyei

– írja Karácsony a Facebookon. 

Rácznéról korábban írtunk már, a történet röviden összefoglalva annyi, hogy minden jelöltnek alá kell írnia, hogy nincs offshore-cég a tulajdonában, Rácznéról pedig nemrég kiderült, hogy köze van egy offshore-céghez.

Vadai most azt írja,

Én vezettem azt az integritási bizottságot a DK-ban, amely a jelöltjeink átfogó biztonsági ellenőrzését végezte. Aki ismer, tudja, hogy ilyen ügyekben rendkívül szigorú vagyok.

Napok óta gyalázzák a nagy nyilvánosság előtt az egyik jelöltünket, Ráczné Földi Juditot. Természetesen fel is jelentették az OEVB-nél.

Ráczné Földi Judit minden szükséges dokumentumot be fog nyújtani az Országos Előválasztási Bizottságnak, ami igazolni fogja a vádak hamisságát.

Gergő, nekem nagyon fura, hogy meg sem várod a vizsgálat eredményét, hanem már a jelölt kizárását követeled. Hát ez nehezen fér össze azzal a demokrácia-felfogással, amit az ellenzék eddig képviselt.

Én csak egy dolgot kérek Tőled. Ha bebizonyosodik, hogy hazug módon vádolták Juditot, akkor ugye ugyanakkora nyilvánosság mellett fogsz bocsánatot kérni, mint amekkora előtt vádoltad őt és hirdettél vizsgálat nélkül is ítéletet.

De a poszt itt nem ér véget, Vadai ugyanis áttér a Párbeszéd jelöltjeire:

Még egy dolog. Tudod Gergő, nekünk nem kenyerünk a házmestertempó. Talán látod, hogy a DK általában nem az előválasztási bizottsághoz rohangál feljelentésekkel, hanem ha valami problémája van, akkor azt a másik párttal, jelölttel próbálja megbeszélni. Sok ilyen eset volt, szinte mindig sikerrel.

De ugye a szálka és a gerenda logikáján hadd kérdezzek tőled én is. Szerinted rendben van, hogy pártod pécsi jelöltje, Mellár Tamás a minap azt nyilatkozta a pécsi Pride-ról, hogy »én nem érzem, hogy Pécsett olyan mértékű lenne a homoszexuálisok üldözése, hogy indokolt lenne egy komolyabb kiállás a részükről«, hozzátéve, hogy nem tetszik neki az ilyen »polgárpukkasztó« rendezvény és megbotránkoztató magatartás, amit az ilyen rendezvényeken lát? Ezzel te egyetértesz? Szerinted ez belefér az ellenzéki értéknyilatkozat szellemiségébe?

Szerinted oké, hogy pártod dunakeszi jelöltje, Dorosz Dávid korábban a Te főpolgármester-helyettesedként a költségtérítésére kapott pénz egy részét az atlatszó.hu internetes portálon látható adatkikérés szerint Orbit rágóra, pizzára, müzliszeletre, tortára és egyéb finomságokra költötte? Szerinted erre való a közpénzből való költségtérítés? Szerinted Dorosz Dávid milliós fizetése mellett ezek szükséges költések voltak?

The post Vadai Ágnes Ráczné Földi Judit ügyéről Karácsony Gergelynek: Szerinted oké, hogy Dorosz Dávid rágóra kért költségtérítést? first appeared on 24.hu.

Az ausztráliai Canberrában a Google anyacége, az Alphabet már 2019. óta alkalmaz drónokat csomagszállításra, viszont most ideiglenesen le kell állítaniuk a Wing névre keresztelt szolgáltatást, mert madarak szabotálják a kézbesítést – írja a The Canberra Times.

Egy helyi lakos, Ben Roberts a héten meg is örökített egy ilyen támadást, amin tisztán kivehető, ahogy egy holló megtámadja, és a csomagjának elengedésére készteti a Google drónját.

A Wing szolgáltatás szóvivője szerint a hasonló támadások viszonylag ritkának számítanak, több ezer szállításta jut egy hasonló eset, ugyanakkor ideiglenesen mégis szüneteltetik a drónos kézbesítést a főváros Harrison nevű részén, hogy ornitológusokkal egyeztetve kitalálhassák, hogyan lehetne folytatni a szolgáltatást anélkül, hogy megzavarnák az élővilágot.

• Már idén láthatjuk a Tiger King folytatását
• Már be is jelentették a Vaják harmadik évadát
• Íme négy korrekt mobil, ha nem akar egy vagyont költeni okostelefonra

The post Videón, ahogy egy holló szabotálja a Google drónját first appeared on 24.hu.